A papok és szerzetesek mellett a parlament, a köztársasági elnök, a kormány, az akadémia, a bukaresti egyetem, a Kovászna és a Hargita megyei prefektúra képviselői, román polgármesterek, román kulturális szövetségek és alapítványok vezetői részvételével márc. 22-én tartott tanácskozáson bemutatták Ioan Lacatusu, Vasile Lechintan és Violeta Patrunjel Romanii din Covasna si Harghita. Istorie. Biserica. Scoala. Cultura. (Kovásznai és hargitai románok. Történelem. Egyház. Iskola. Művelődés) című kötetét, amely a püspökség Grai Romanesc kiadójánál jelent meg, Ioan Selejan püspök támogatásával. A 750 oldalas könyv a Kovászna és Hargita megyében élő románok kontinuitását és szenvedéseit hangsúlyozza. A tanácskozáson foglalkoztak a két megyében élő románok problémáival: javasolták képviseletüket a képviselőházban és a szenátusban; az ország közigazgatási felosztása tekintetében az állami hatóságokhoz fordultak Hargita, Kovászna és Maros megyék etnikai alapú elkülönülésének megakadályozásáért; a román államtól fokozott anyagi támogatást kértek a kis parókiák számára; a kormány és a parlament segítségét igényelték a román nyelvű kiadványok megjelentetéséhez; megfelelő területet kértek szabadtéri néprajzi múzeum kialakításához. /Megbeszélés a kovászna-hargitai ortodox püspökségen. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 13./
2007. október 2.
Október 1-jén gyászlobogók jelentek meg a kolozsvári Szentegyház utca 1–3. szám alatti épület emeleti ablakaiban, valamint egy román nyelvű felirat „A román állam tulajdona” szöveggel. Az épületben lakók így kívántak tiltakozni az ellen, hogy a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszaköveteli az ingatlant. Kifejtették: a házat 1952-ben az egyház az államnak adományozta. 1997 óta folyik a visszakövetelési eljárás, de a bíróság szerint amit az államnak adományoztak, azt nem lehet visszaszolgáltatni. Az Állami Levéltár egyik kutatója, Vasile Lechintan kijelentette, az épületet közpénzekből építették, az soha nem volt egyházi tulajdon, a Katolikus Státus csupán adminisztrálta az ingatlant. Kapcza Mikolt ügyvédnő azonban, aki a visszakövetelési perben az érsekséget képviseli, kijelentette: közjegyzői okirattal bizonyítható, hogy az ingatlant az egyház építtette. Vasile Lechintan azt állította, hogy a telekkönyvet a 19. század végén meghamisították, ezért került a közpénzekből épült ingatlan látszólag egyházi tulajdonba. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért felelős bukaresti bizottság egyszer már jogerősen visszaszolgáltatta az épületet. Ezt a döntést mind a polgármester, mind az ingatlan lakói megfellebbezték. Ez a tárgyalás még várat magára. Kapcza Mikolt elmondta: körülbelül 2006 nyarán következett be szemléletváltás a román igazságszolgáltatásban, azóta a visszaszolgáltatási eljárásokat jobbára akadályozzák. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Gyászlobogós tiltakozás a kolozsvári Szentegyház utcában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
